Akkor úgy döntöttünk, nem lesz több babánk, Annának nem lesz testvére. Aztán egy idő után csak elkezdtünk beszélgetni róla, mi lenne, ha mégis... Teltek a napok/hónapok, de még mindig nem döntöttünk. Aztán az unokatestvéremék (a lányok keresztszülei) egyszer csak bejelentették, hogy tesó érkezik a családba. Na, ez volt a döntő pillanat, azt hiszem. Ekkor már én is biztos voltam benne, hogy szeretnék még egy babát.
Persze rengeteg aggódással telt ez a terhesség, de szerencsére egészséges kislányunk született, Nóra. Már sokat tanakodtunk a neveken, de nem nagyon sikerült dűlőre jutni. Ezért aztán megkérdeztem a férjemet, hogy zavarná-e, ha ez a kislány is Nóra lenne? Nem zavarta, ahogy a szűkebb családban mást sem.
Persze volt, aki azt mondta, mindig a beteg babára fogok gondolni, hogyha ezt a nevet adjuk. Ez egyáltalán nem így van. Ő is Nóra lett volna, de nem lehetett. Így a nevet megtartottuk. Ahogy elsőre tetszett nekünk az Anna név, így voltunk másodjára a Nórával. Nóriról nem jut eszembe a beteg baba. De persze egyébként rengetegszer, nagyon sokat gondolok rá. Viszont nem akkor, ha Nórival vagyok, hanem amikor egyedül, vagy este... Elvégre ő is a mi kislányunk... :-(
Még valami. Annak idején írtam, hogy kárpótolna egy egészséges baba születése. Mégsem kárpótlás ez, hiszen Nóri érkezése nem pótolhatja az elvesztett beteg babát. Ő örökre űrt hagyott maga után, amit senki sem tölthet be. Nórit nem a beteg baba helyett, hanem érte kaptam. De ez sem az igazi megfogalmazás...
Ugyan a beteg baba is Nóri lett volna, de most már nem így emlegetjük, hiszen itt van az egészséges testvére, aki szintén Nóri. Őrá "a beteg baba"-ként emlékezünk.
